FOUNDED LOVE

(Figyelmeztetéseket lásd ez első résznél. Rating nagyon lightos:12)

Part III. – Kikapcsolódás és szörnyű meglepetés

Kiseop-nak pazar két hétben volt része a családjával. Régen volt már otthon és hiányzott neki a családja.

Rengeteget beszélgettek és egy csomó közös programot szerveztek. Szóval egyszerűen mesés volt minden.

Eszébe jutottak a fiuk s zavaróan sokszor Hoon is. Néha arra gondolt, hogy szeretné, ha ő is itt volna vele, mert szívesen megosztott volna vele egy csodás naplementét, vagy egyszer csak az jutott eszébe hogyan fogja bemutatni a szüleinek.

A szülei tudtak arról, hogy a saját csapatába is játszik, de nem vetették meg emiatt. Ma is fülében cseng még édesanyja akkori szavai. De hogy megértsük, kell egy kis bevezető…

Még középiskolába járt, amikor rájött – inkább rávezették, hogy nem csak a lányok érdeklik. A suli egyik legnagyobb csődöre volt az illető (minden értelemben) – egy tesi óra után a zuhanyzóban esett neki.

S nem védekezett egyszerűen jólesett neki akkor és nem érdekelte, hogy helyes-e vagy sem. Akkor nem tűnt lényegesnek.

Mindent odaadott neki. Hogy ne adta volna? Mikor azt susogta a fülébe, hogy mennyire kívánja?

Végül csak pihegtek a csempének dőlve és neki meg kellett kérdeznie:

- Mond, te mit gondolsz erről az egészről?

- Miről? - Arról, hogy megkeféltelek, vagy arról, hogy a világ kicsinyke, mézédes sztárjelöltje, buzi? – csődörünk egy igazi tapló volt, mint elfelejtettem mondani.

Kiseop persze teljesen összetört belül. Úgy érezte, hogy kihasználták (– jogosan).

Heteken keresztül őrlődött magával, a világgal, az élet értelmével és teljesen elveszettnek érezte magát.

Végül majd hónappal az affér után – mikor már majdnem kiheverte – összebunyózott a másikkal. Valami apró ökörségen szólalkoztak össze, de Kiseop-ban annyira forrt az indulat ellene, hogy nem tudott megmaradni.

Fájt neki, hogy egy ilyen taplónak adta oda magát először.

Persze az esetet a tanárok sem hagyták figyelmen kívül, hogy tehették volna? Az aulában történt csúcsidőben.

S mivel Kiseop mama is a tanári gárdát erősítette ő is oda sietett.

Elvörösödött szégyenében, hogy édesanyját kellemetlen helyzetbe hozta, tényleg nem gondolt bele. Nem is értette magát. Anyja elmosolyodott, és közelebb húzódott hozzá. Valahogy tudta, hogy tudja.

„- Nem érdemli meg, hogy bánkódj!

Na, erre meg elsápadt. Kicsit lejjebb csúsztam a széken, amire leültették, hogy fertőtlenítsék a horzsolásokat, és becsukta a szemét. Ilyen nincs. Mikor lesz már vége ennek a napnak?
- Hogy jöttél rá?

- Az anyád vagyok, nem? Az elég szomorú lenne, ha nem tudnék rájönni, hogy mi a bajod. Most már azt is tudom, ki miatt. Idáig csak tippelgettem.

- Tippelgettél? – Csodálkozva nézett rá. – Na, és ki lett volna az a szerencsés, a tippjeid szerint?

- Hát? – Látta, ahogy elvörösödik. – Több befutó is volt a listámon.

- Te jó ég! – A kezébe temette az arcát. Pont ezt hiányzott.

- Kisub! Nincs miért szégyellned magad! (– akkor még nem volt beceneve).

- Dehogy nincs.

- Hallgass meg, kérlek! Nincs semmi baj! Én nem akarlak elítélni, vagy ilyesmi. Nem mondom, hogy örülök neki, de csak azért nem, mert így jóval nehezebb dolgod lesz az életben. Én egy picit sem tudlak ezért kevésbé szeretni, vagy tisztelni. Érted? Ez is te vagy. Ilyen vagy. Meg kellene békélned a helyzettel!

Sose foglak magadra hagyni és apád, vagy a testvéreid sem. Bár helyénvaló volna, ha nekik nem így kell kitalálniuk. Bele fogsz rázódni, mert erős vagy, mert az én fiam vagy.”

Ahogy elmerengett, tényleg igaza volt, hisz most majd négy évvel később egy pasit képzelt maga mellé s nem épp rövidtávra. (Bár igaz még túl fiatal volt ahhoz, hogy tataként képzelegjen magáról vagy a vele egykorúakról. Nem gondolkodott sírig tartó kapcsolatról, csupán csak a holnapba maximum a jövő hónapig tekintett előre. A munkája, a környezete, sokszor az emberek is körülötte gyorsan változott.

Ritkán állhatott meg pihenni, a sztársága megkövetelte, hogy tartsa a ritmust; különben eltűnik ő is a süllyesztőben.)

De mindenhogy kívánta Hoont. (Hm, a Káma Sutra nem írt annyi pozitúrát, amennyit Kiseop összeeszkábált az agya perverz szekciójában. Na jó ez vicc volt. Vagy mégsem? Eléggé kreatív csávó szerintem, úgyhogy még igaz is lehet, de ezt majd később…^^)

- Akarom, hogy én tudjak csak a legféltettebb titkairól. Akarom, hogy csak tőle függjön. Akarom, hogy míg alattam nyögdécsel, azt mondja szeret, és ezt semmi nem változtathatja meg. Akarom őt, mert… egyszerűen csak vágyom rá, hogy mellettem legyen és kibeszéljük a Gurut vagy akárkit/akármit. Vagy mit tudom én! – kiáltott fel.

Az apja csak mosolyogva nézte fiát. Bolond kölyök. El se hiszem; egy koron én hasonló szavakkal küzdöttem mikor az anyjáról meséltem neked Nagyi. Örülök, hogy megérezheti ő is…

- Ha csak látom, de még elég az is, ha magam elé képzelem alakját felizgulok. Nem értem magamat apa. Sose éreztem még így. Sose senki iránt. Nem tudok uralkodni magamon ilyenkor (meg úgy általában sem) s mégis valami csodás békét érzek. Régóta tudom, hogy tetszik nekem igen, de az óta a csók óta… hogy lehet ez?

Apja nevetni kezdett látva fia szerencsétlen ábrázatát.

- Szerelmes vagy Kiseop. Nem kell ezt túl filózni. Tartózkodj az izmusoktól, úgyhogy ne keveredj bele a filozofizmusba se. – tette még hozzá nagy bölcsen. Majd hozzátette látva, hogy ezzel nem sokat segített – Csak élvezd ki s próbáld meg tartani őt is – akárkiről is légyen szó – és az érzést is. A többire neked kell rájönnöd.

- Kösz, hogy meghallgattál. – állt fel elgondolkozva.

- S Kiseop, én minél hamarabb lépnék, nehogy elveszítsem. – szólt még Kiseop után, mire a fiú ábrándosan rábólintott.

Kisétált a mólóra és arra gondolt, hogy holnap ilyenkor már egy uncsi konferencián csücsülhet, amit csak azért várt, mert újra láthatja majd Hoonie-t.

Boldogan számolgatta a csillagokat, míg el nem altatta a tücsökciripelés.

Mivel nem az ágyában az ébresztő mellett aludt el nem ébredt fel időben. Ugyan nővére, ki felkelt a rendőrszirénát utánzó izére, de nem találta öccsét a házban és nem tudta, hogy hol keresse későn találta meg őt.

Lekéste a gépet.

Az értekezlet pedig lassan elkezdődött.

Már megint késni fogok…

Kiseop átugrott a korláton és átrohant az úton.

Hallotta a dudák harsogtak utána és idegbajos sofőrök átkozták a ’mai fiatalokat’, az öngyilkos hajlamú barmokat és egyesek különféle testrészeiket ajánlgatták figyelmébe…

S mire három autó fékezett csikorogva már a szemben lévő korlátott is átugrotta. Embertömegbe érkezett; s tovább rohant.

Okvetlenül meg kell érkeznem…

Végig száguldott a hosszú sétáló utcán majd a sarkon befordulva lefutott a lépcsőn. Az embereket arrébb taszigálva csúszott be az épp ajtaját záró járműbe.

A taxisok is csak ma sztrájkolhatnak. Sose máskor, de ma… az igen.

Két megállóval később kicsapódott a kocsiból, és ahogy felért a felszínre már előtte magasodott a tér legextravagánsabb épülete.

Fel sem pillantva szaladt be, közben egy Ciao!-t dobott a portásnak. S már a lifttel suhant felfelé. Egyedül volt a fülkében hisz mindenki már egybe gyűlt egy nagy teremben.

Remélem, megint az ötösben leszünk.

Szinte berontott az ajtón, de amit meglátott egy szempillanat alatt megfosztotta az eddig őt hajtó energiától, pörgéstől, de még az idegességtől. Kiseop vitorláiból kifogták a szelet, miközben bámult, mint borjú az újkapura.

Azt kívánta bárcsak ne emlékezett volna a teremszámra; bárcsak ezt a járatot is lekéste volna; bárcsak… inkább ütötte volna el egy száguldó autós; bárcsak…

Nem akart hinni a szemének. Nem, nem és nem.

NEM!

Amikor belépett egyből a hosszú asztal mögött nyíló erkélyen összefonódó párt látta meg.

Hoon volt egy ismeretlen lánnyal: semmire és senkire sem tekintettel falták egymást.

Ellentétes érzések ostromolták meg a következő sorrendben: hitetlenkedés, hányinger, őrjítő féltékenység, majd a mindenét elöntő fehéren vakító harag. Végül a harag maradt meg benne.

Mérges volt magára, mert ok nélkül túlságosan előre tekintett és magától értetődőnek vett valamit.

Egy kapcsolatot mikor az korántsem volt letisztázva.

S dühös volt Hoon-ra is.

Hogy mer megcsókolni valakit rajtam kívül?

Nem-nem Kiseop. Rázta mega fejét, mint aki sokkot kapott, talán így is volt.

Hogy mer szórakozni velem? Igaz, hogy én támadtam le, de akkor miért mondta azt, hogy nekem írta a Vallomást?

Én ezt nem értem! Tényleg nem! De ezért akkor is meg fog valaki fizetni… Az a ribanc. (Épp szétváltak és Saya gonoszan rávigyorgott, majd valamit Hoon fülébe súgott. Kiseop még méretekre tőlük is látta, hogy Hoon összerázkódott.)

Kiseop gondolatait és szemét Kevin és Soohyun szakította el a látványtól.